Blog

Antoine Bellange.

        A 19. század elejét meghatározó empire stílus, mely jegyeiben megegyezik a brit regency és a német biedermeier stílussal, I. Napóleon francia császártól eredezteti a nevét, mely szó szerinti fordításban birodalmat jelent. Alapjában véve a klasszicizmus továbbfejlesztése, az építészetben letisztult és arányos, ám a bútorművészetben már hajlik az erősebb díszítés és így a hatáskeltés felé.  Legismertebb és meghatározó iparművésze a stílusnak az 1788-tól luxus bútorok készítésével foglalkozó Pierre-Antoine Bellangé.

Bellangét mint „ébéniste” emlegetik, azaz olyan bútorkészítő, aki a ritka és értékes ébenfából dolgozik, bár ez gyakran vonatkozott inkább az előállított tárgyak magasabb minőségre és szebb kidolgozoásra, mint a felhasznált faanyagra. Érdekességként megemlítendő, hogy legelső említett munkái között szerepel néhány ébenfa szék, melyek az Eszterházyaknak készültek. 1811-ben Bellangé az udvar hivatalos beszállítója lett, így neve egybeforrt a kor meghatározó stílusával, melyet elsődleges megrendelői, I. Napóleon és Joséphine de Beauharnais ízlése határozott meg. A császárnak gazdagon aranyozott, a kárpitokon győzelmi koszorú mintával és római sasokkal díszített, míg a császárné számára a híres hattyú-mintával és faragásokkal ékesített tárgyak kerültek ki a műhelyéből.

Azonban megrendelői között nem csak a francia császári pár szerepeltek, hanem a holland-, svéd-, angol-  és dán királyi udvarok is. Mi több, a washingtoni Fehér Házban 1814-ben kiütött tűz után az akkori elnök, James Monroe nem kevesebb, mint 53 darabból álló szettet rendelt Bellangé műhelyétől az elnöki rezidencia felújításához. Rendkívüli tehetségének köszönhetően Bellangé a restauráció után is az udvar kedvence maradhatott XVIII. Lajos és X. Károly királyok alatt. 1827-es halála után a fia, Louis-Alexandre Bellangé vitte tovább a nevét, aki I. Lajos Fülöp uralkodása alatt is megtartotta a helyét, mint a király beszállítója. 


Hozzászólás 7 hozzászólás
Lapozás: [1]